Magyarország 2009

Olyan ez az egész mint egy rém dráma. Amikor Európa szerte növekszik a nyitottság, ország határok szünnek meg, megindult a szabad munkaerő áramlás, mind több és több ország vezetheti be a közös pénzt: az Eurót, megszünt a vámrendszer az Európai Unióban, egységes normativákat alakitottak ki az élet számtalan területén Európa nagy részén, addig Magyarországon mintha megállt volna az idő, sőt még rosszabb: visszafelé halad.
Még pedig nem is akármilyen korhoz nyúlnak vissza egyesek magyarságukat fittogtatva. Nem ám a nemes hagyományú 1848-hoz, vagy 1956-hoz, vagy akár 1989-9o-hez hanem a szégyenletes 1944-hez. Mert bár kicsit álcázott formában de mi másra emlékeztet az árpádsávos zászló – és nem a magyar zászló - jelképe alatt masirozó Magyar Gárda, mint a nyilas időkre. Magyarország történelmének egyik legszégyenletesebb időszakát tüzik ezzel zászlajukra! Nem is igen titkolják, hogy fontos céjuk a félelem keltés.
A rendezett alakulatokban való megjelenésüket, a katonai kiképzésüket, a fekete csizmájukat és a nyiltan is hirdetett politikájukat nem igen enyhiti “mélymagyar” öltözködésük.
Európa valamennyi más országában a kormány – legyen az bal, vagy jobboldali – nem csupán elhatárolja magát a hasonló mozgalmaktól de megtalálják a módját is annak, hogy betiltsák vagy legalábbis alaposan behatárolják mozgásterüket. Magyarországon ez nem igy van. Itt szabadon lehet garázdalkodni az ál demokraciával takarózva. Legszebb magyar nemzeti ünnepeinket megkeseritik jelenlétükkel Budapest központjaiban. Még a magyar biróságot is képesek megfélemliteni.
Erő fitogtatásukra mindig megkapják az engedélyt. A Magyar Rendőrség nem csak hogy nem lép fel ellenük, de szakszervezetük még nyiltan támogatja is őket. Jeles szélsőjobb képviselőjük pedig az adófizetők pénzén oktatja az ifjuságot Magyar Állami egyetemen.

Hogy van ez az egész?
Miért nem lép fel ez ellen a szocialistának mondott baloldali értékeket védelmező magyar kormány? Meg akarják várni amig tettlegességre kerül sor? Mert tévedés ne essék a dolgok nem állnak meg itt ahol vannak. A történelem már sokszor bebizonyitotta ezt. Most, hogy az ország – és az egész világ – gazdazági helyzete romlik, ez kitünő alkalom egyes elégedetlenkedő csoportoknak a bünbak keresésre. És bünbak azán lesz jócskán. Mindig is volt. A szokásosok – cigányok, zsidók – mellett a többi más vallásuak, a más bőrüek, majd jönnek a másként gondolkodók.
Ébredjünk fel csipkerózsika álmunkból mielőtt felvernek bennünket belőle.
Nehogy azt higyje valaki, hogy ez az egész majd szépen és finoman eltünik az életünkből. Ha az akinek a feladata lenne, hogy tegyen valamit, – nevezetesen a magyar kormány - nem tesz semmit, ha népszerü parlamenti ellenzékünk a szélőjobb hullámokat is meglovagolja, hogy még nagyobb győzelmet arasson 2o1o-ben és ennek érdekeben inkább hallgat, akkor nem marad más hátra mint az, hogy emeljük fel a hangunkat és álljunk ki a szélsőjobb ellen addig amig még mód van rá.

Minden elismerésem azoké akik hallatják hangjukat a sajtóban. Akik leirják és kellő éllel kritizálják és kifigurázzák a szélsőjobb megnyilvánulásait. Ez azonban sajnos nem elég akkor amikor itt már nyilt utcai megjelenésekről van szó.


Mint tudjuk a hallgatás beleegyezést jelent.
Ne hallgassunk! Pártállástól függetlenül követeljük meg a választott képviselőktől, hogy végezzék a dolgukat és hozzanak olyan intézkedéseket, ha kell törvényeket, amelyek megvédik az ország lakosságát a fél katonai formában megjelenő szélsőséges elemek garázdálkodásától. Van választott kormányunk és a rendet biztositani hivatott rendőrségünk. Nincs szükségünk egy a lakosság különböző csoportjai ellen irányuló “magánrendőrségre”, egy szük politikai kör “végrehajtó” alakulatára.

Parlamenti képviselőink legyenek kormánypárti vagy ellenzékiek, álljanak ki és itéljék el a fasiszta izü politikát és annak – másokat fenyegető - utcai megnyilvánulásait.

Elég sokszor folytatott Magyarország szégyenletes politikát a történelemben.

Ne ismételjük meg újra a XXI. század legelső évtizedében!