IRAN akkor es most

Stephen Kinzer, a New York Times tudósitója és publicista irt egy dokumentum regényt Iránrol. Eddig azt hittem, hogy ismerem Irán újkori történetét, de rá kellett jönnöm az ellenkezőjére. Tartok tőle, hogy nem vagyok egyedül. Attól is félek (és ezt az elmúlt évek eseményei alátámasztják) hogy sok amerikai politikus sem vette a fáradtságot hogy tanulmányozzák. Pedig érdemes. Ahhoz, hogy megértsük a jelent és hogy az amerikai politika a kibontakozás útjára lépjen Iránban és a Közel Keleten, elengedhetetlenül fontos a mult ismerete.

Irán a XIX. század végén meg monarchia. Nassir al-Din Shah-nak 1,600 felesége, szeretője és eunuch-ja volt; több száz herceg született tőle. Hogy eltartsa népes családját és növelje bevételeit koncessziókat adott el külföldön – többnyire az angoloknak. 1891-ben eladta a dohány termelési és forgalmazási jogokat 15,000 fontért. Ettől kezdve csak angol kiskereskedelmi hálózattól lehetett iráni dohány terméket vásárolni.1896-ban a Shah-ot meggyilkolták.Fia – Muzzaffar – követte ot a trónon. Egy olyan országot hagyott maga mögött ahol a föld kincseit már külfoldiek (többnyire angolok) birtokolták.

A XX. század első felében, amikor megindult a motorizació, az olaj előtérbe lépett… és olajbol sokat találtak Iránban. Muzzaffar Shah folytatva apja nyomdokait 1901-ben eladta Iran olajkincseit 60 évre az angoloknak és ezzel megpecsételte az orszag sorsát a következő tobb mint 100 évre!

Az 1905-os orosz forradalom átragadt Iránra is és lázadások követelték a reformokat.

A Shah kénytelen volt elfogadni az iráni Parlament (Majlis) létrehozását.

1906-ban meghalt Muzzafar al-Dinh Shah és fia Mohammad Ali Shah vette át a trónt.

Azzal kezdte uralkodását, hogy megpróbalta betiltani a Majlis-t, az ország vallási vezetőinek a segitségével, akikben szövetségest talált.

1907-ben az angolok megegyeztek az oroszokkal, hogy mig az ország északi része az oroszoké lesz, a déli rész az angoloké. A közöttük lévő keskeny sáv megmaradt az Irániaknak. Azonban ahogy Oroszország egyre jobban sodródott a polgárhaboruba úgy csökkent a befolyásuk az általuk ellenörzött iráni országrészben. Az angolok hamarosan létrehozták az “Anglo-Persian Oil Company”-t és 1911-től elindult az olaj kitermelése és elszállitása.

Reza nem szülelett császári családból. Követve családja hagyományait, a hadseregbe kerül és hamarosan Khan rangot ér el. Tovább emelkedve a katonai ranglétran az angolok jó szövetségest találnak benne. 1926-ban Shah-á koronázzák Reza Shah neven.

Reza Shah megpróbálta elérni az angoloknál, hogy nagyobb “royalty”-t fizessenek az olaj kitermelésért, ez a kezdeményezése többé kevésbé sikertelen maradt. Annyit azonban elintézett, hogy 1932-tól megváltoztatták a társaság nevét: Anglo-Iranian Oil Company-ra és ettől kezdve évi mintegy 975,000 angol fontot kap Irán az angoloktól. Ez a megállapodás elvileg 1961-ig szólt. A Shah-ra mely benyomast tesz a fasizmus elterjedese es a Kozponti Hatalmak (Mussolini, Franco, Hitler) oldalara all.

1941-ben legidosebb fia Mohammed Reza koveti a tronon.(A Pahlavi nevet kesobb veszi fel)

1945-re az olaj kitermelés már 16.5 millió tonnát tett ki.

Az iráni munkasok már a 40-es években tömeges felvonulásokat szerveztek a rendkivül rossz munkaviszonyok és alacsony bérek miatt. Ugyanez időtájt jelent meg egy új név az iráni politikában: Mohammad Mossadegh. Mossadegh kiváló családból származott: anyja Qajar hercegnő volt, apja pedig a hires Ashtiani klan tagja és a Shah pénzügyminisztere. Mohammed Mossadegh először Khorasan tartománynak lett a fő adó behajtója és keményen fellép a korrupció ellen. Később a Majlisnak (Iráni parlament) lett a választott képviselöje. Tiltakozik az angol kizsákmányolás és a Shah népelnyomó politikája ellen. Emiatt többször össztüzesbe kerül a Shah-al, letartóztatják és börtönbe csukják. Kiszabadulása után folytatja népszerü az ország demokratizálására irányuló politikáját.

1941-ben merényletet követnek el a Shah ellen amit azonban túlél. Mialatt a Shah folytatja elnyomó politikáját, Moossadegh népszerüsége egyre nő. Államositani akarja az Anglo-Iranian Olaj Társaságot és demokratikus reformokat követel. Időkozben a Shah az Egyesült Államokba látogat ahol Truman elnök fogadja. Az`Egyesült Államoktól fegyvereket kér, amelyeket nem kap meg. Csalódottan tér vissza Iránba, ahol tovabb erősödött a Mossadegh vezette mozgalom.

Mossadegh-et 1951-ben a Majlis miniszterelnökké választja. Első lépései közé tartozott az Anglo-Iráni társaság államositasa, amelybe az angolok nem nyugszanak bele. Churchill (aki ismét Nagy Brittania miniszterelnöke ezidőtajt) a régi iskola képviselője és mint ilyen mindent elkövet, hogy ez az államositás ne következzen be. Eltávolitják a teljes angol hozzáértő személyzetet Iránból, továbbá kivonják az összes szállitó tankhajót. Amikor az irániak bérelt hajókkkal próbálkoznak, azokat az angol flotta feltartóztatja és meghiusitják a szállitást. Mossadegh-nek azon javaslatát amiszerint egy tisztességes egyenlősegen alapuló üzleti megállpodás jöjjön létre az olaj kincs kitermelésére – az angolok visszautasitják.

Az`Egyesült Államokban pedig időközben Eisenhower kerül az elnöki székbe. Elődjével ellentétben – aki nem volt hajlandó Churchill kérésének eleget tenni – Eisenhower fontolgatja a “covert” beavatkozást Iránban. Külügyminisztere és a CIA főnöke (a Dulles testvérek: Foster és Allen) kész tervet terjesztenek elébe. A terv (operation Ajax) kivitelezője: Kermit Roosevelt (a korábbi elnök unokája) a CIA tehetséges fiatal munkatársa. 1953-ban jelentős pénzösszeggel rendelkezve megvásárolja a szükséges “tömegeket”, katonai vezetőket, politikusokat, rendbontókat, zavart keltőket és másokat. Kiválasztja a leendő miniszterelnököt (Zahedi-t) és a katonai főnököket is. Egy zseniálisan kigondolt terv alapján elöszörre sikertelenül, majd sikeresen végrehajtja a puccsot. Az Egyesült Államok nagykövete (Henderson) pedig aktiv partnere Roosevelt-nek a puccsban,. Az ország törvényesen megválasztott és népszerü miniszterelnökét letartóztatják, börtönbe csukják. Élete végéig háziörizetben marad szülőfalujában. A Shah –ot, aki az egészről mit sem tudva éppen emigracioban tartozkodik, Roosevelt visszahivja.

Kezdetét veszi Irán újabb sötét fejezete, amely lényegében Ajatollah Khomeini visszatéráséig, 1979-ig tart. A Shah kemény kézzel elnyom valamennyi demokratikus megnyilvánulást amihez igénybe veszi hirhedt titkos rendőrségét a SAVAK-ot is. Az ellenzék hangadóit börtönbe zárja, megszünik a szabad újságirás.

Ezek a tényezők ágyaztak meg a szélsőséges Islám vallási mozgalomnak Iranban. Bár Ajatollah Khomeini-t emigrációba számüzték ez nem akadályozta meg azt, hogy a rendszer ellenesség a politikai sikról (amely ellehetetlenült) áttevődjön a vallási oldalra. Ekkorra a szembenállás már szinonimájává vált az angol - amerika ellenességnek is mivel ay USA volt a Shah fő támogatói.

Amikor az Islám forradalom megtörtént (1979-ben) a Shah-ot elkergették. Az Egyesült Államok menedékjogot adott a részére ami tovább fokozta az amerikával szembeni ellenérzéseket. Amikor Ajatollah Khomeini félistenként visszatért Iránba – már keső volt a konszolidációra. Az angol-amerika ellenesség mélyen beivódott a tömegekbe. Ez vezetett az amerikai követség elfoglalásához és a személyzetnek több mint egy éven at való fogvatartásához is.

Hol hibázott Amerika?

Ha Eisenhower elnök folytatja Truman elnök Irán politikáját és a demokratikus mozgalmakat támogatta volna Iránban, ha a Dulles testvérek nem tudják meggyőzni Eisenhowert a coup szükségességéről, akkor ma nem kellene egy ellenséges, atomfegyver kifejlesztésére törekvő Irántól tartanunk. Ha az Egyesült Államok nem az elnyomó Shah mellé áll, akkor nem került volna hatalomra egy szélsőséges vallási fanatikusokra épitő rendszer.

Az USA második hatalmas baklövése pedig Iraq politikája. Amikor 1979 után az Ajatollah került hatalomra, az USA elkezdte Iraq-ot támogatni Irán ellenében. Akkor nem volt zavaró az a tény, hogy Saddam Hussein diktator volt. Igy a 2 oszág ellenségeskedése viszonylagos erő egyensúlyt biztositott a térségben.

Ezt az erőegyensúlyt boritotta fel az Egyesült Államok a 2003-as Iraq-i háborúval, úgy hogy most már a véráldozatokat az amerikai katonák hozzák.

Hogy miért és hogy megéri-e?

Az hiszem ennek a kifejtése már egy következő fejezetet igényel.

Florida Drilling.

Florida state legislation recently approved drilling at the shore of the Mexican Gulf. It was approved with the overwhelming majority of the state senate and sent to the governor for signing. Charlie Crist said that he is thinking about it. It is not signed yet into law, but it is close.

This would end a longterm ban on drilling in the Gulf of Mexico.

I have major concern about drilling for oil at the Florida Gulf and specially at the coastline!

Those who advocate for drilling are saying that it is "safe" and will bring wealth to the state. It is not safe and will cost more to the stae by driving away business, residents and touirists than what it will gain!

If someone says: it is safe to drill - they should go to the shores of the California coastline at Santa Barbara. I have been lived in California for many years. You lay down your towel on the beaches of Santa Barbara - where the oil platforms are - and it will be covered with tar; same applies to your feet. It is extremely difficult to remove it from your skin. You do not see the tar from a distance, but it is there. The crude oil is filtering through the sandy bottom of the ocean and has major effect on sea habitat: animals, fishes, birds, turtles and humans, even without oil spilling!

Drilling at the Florida shores would have a negative effect not just on the environment but on the entire Hospitality Industry as well.
It will influence the Housing Industry too!
One of the main reason why people are moving in to Florida is her beaches. If this main attraction is jeopardized by drilling than Florida may loose one of it's most important attractiveness which are her unspoiled beaches.
Just imagine the loss in revenue and the lack of people what this may cause for the housing industry, retail shops, hotels, restaurants, etc.
Does it worth it? No it doesn't.
We do not have to be a mathematician to figure out the result. Hundreds of thousands tourist and future residents may decide not to come to the polluted beaches along the entire Gulf coastline. Who wants to come to cities having polluted sea water and beaches?
I have serious concern about this "economical" driven idea which is fueled by the current recession.

I am against DRILLING at the Gulf of Mexico at the Florida shores!

We should rather advocate for clean energy! There is no better territory in the US capturing solar energy than in Florida - available all year round.
The Obama administration is supporting it financially. We should go in that direction.
The importance of this question would justify to put this topic on the voters ballot before deciding on behalf of the Floridians. Unfortunately this did not happen so far, but it was sneaked in to the legislation without having a public depate about it!
I certainly hope that Charlie Crist will choose to protect our environment and doing so protecting the ground of Florida!